Berekfürdőn, Karcagon és Püspökladányban is megelevenedtek a régi népszokások, melyben eljátszották Jézus születésének történetét.
2015-01-27 13:52:20 Meghívó a nyílt napunkra, hogy élőben tapasztalhasd meg a lényegét a Debreceni Biodoboz rendszernek. Gyere el! Beszélgessünk, hogy a kérdéseidre választ kaphass! A Pásztortáska Baráti Kör 2013. Szeptember 5.- e óta Közösség Által Támogatott Mezőgazdálkodási formában működő civil szervezet. Ismerd meg, hogyan működik egy önkéntes alapon szerveződött közösség a fenntarthatóság jegyében. Helyszín: Debrecen, Külsővásártér 3 – Ganga Baráti Kör Ashramjának udvarán Időpont: 2015. Február 5. (csütörtök) 16 óra 30 perc. Elérhetőségeink: www.biodoboz.hu, www.facebook.com/biodoboz |
2015-01-27 11:34:26 A fegyencek földjén címmel Szabó Miklós idegenvezető, hivatásos világjáró tart előadással egybekötött ételkóstolót a Karácsony Sándor Közösségi Házban Földesen 2015. február 5-én (csütörtökön) 18:00 órától. Részvételi hozzájárulás: 500 Ft, mely az ételkóstoló árát is tartalmazza. Részvételi szándékát kérjük előzetesen jelezze 2015. február 3-ig a KSKH irodájában vagy a +36-30/598-8915 telefonszámon. |
2015-01-27 13:53:37 Őszintén szólva eleinte ódzkodtam tőle, amikor az internet berobbant az életembe.. Nem csoda, hiszen a mi generációnk régen, a fatengelyes világban még óriási golyós számológépen tanult számolni, és a régi ABC-s könyvből olvasni. Nekünk ezek, no meg a könyvek, illetve a világ, a környezetünk megfigyelése jelentették az ismeretszerzés forrásait. Tv sem volt, sem okos telefon - még a nem okos is csak ritka helyre volt bevezetve. Mielőtt azonban bárki is elkezdene sajnálni, sietek leszögezni: nagyon szép és tartalmas gyerekkorunk volt. Mi még tudtunk játszani egymással órákon át, míg csak esteledvén kit - kit haza nem hívott az édesanyja. Rengeteg játékot ismertünk, csak úgy repült az idő! Igazából persze én sosem szerettem a zajos játékokat - sokkal szívesebben olvastam. Mivel saját, otthoni kis könyvtárunknak hamar a végére értem, már 8-9 éves koromban buzgó könyvtár-moly lettem. Emlékszem, mekkora büszkeség töltött el, amikor idővel már édesanyám számára is én vittem haza az olvasni valót - méghozzá a Megyei Könyvtárból. Nagyon szerettem a könyvtárak hangulatát, csöndjét - elbűvölt a könyvek végeláthatatlan sora. Rengeteget olvastam tehát, és néha bizony még az ajánlott korhatárt is át- átléptem. Kicsit fáj a szívem, ha visszagondolok: milyen boldog idők is voltak, amikor a könyvek ára még sokkal elérhetőbb volt. Így sokszor egyszerre több könyvvel is gazdagodhattam. Otthon aztán szinte szertartás-számba ment, amikor szétraktam az asztalon új kincseimet, majd pedig egyenként átlapoztam őket. Azóta is nagyon szeretem az új könyvek illatát. Eleinte bizony féltettem gyermekeimet is, hogy nem olvasnak majd eleget, nem szerzik meg a szükséges szókincset, műveltséget a könyvekből, nem színesedik és gazdagodik a beszédstílusuk, mert betolakodott életünkbe az internet. Nem tesznek majd szert biztos helyesírásra sem talán - ennek köszönhetően. Azóta persze már elmondhatom: szerencsére a félelmem alaptalan volt, Az idők során persze megváltozott a véleményem, hiszen alapvető: ahhoz, hogy valamit a neten megkeressünk, ismeretekre van szükség. Nem hiábavaló szokás tehát az olvasás, semmivel nem pótolható. Mára aztán már megbékéltem, sőt megtanultam élvezni is az internet áldásait , hiszen nap mint nap használom. Mi tagadás, eleinte néhány dolog azért csaknem érthetetlen volt a számomra - például nehezen barátkoztam meg a virtualitás fogalmával. Talán ha annak idején több sci-fit olvasok, valamivel könnyebb lett volna ezt megérteni, de ez a műfaj eléggé távol áll az én érdeklődési körömtől. Az internetes szokásokról több hasznos információt kaptam gyermekeimtől is - így tudtam például meg, hogy a neten a törölt dolgok bizony nincsenek, és soha nem is lesznek valóban kiradírozva. Felelősség tehát, hogy mit közlünk. mit írunk le. |
2015-01-26 10:51:55 ...címmel Kovács Erzsi emlékest Debrecenben a Lovarda Színpadán. A Debreceni Magyar Dal és Nóta Színház Egyesület szervezésében 2015. február 1-én vasárnap, 16 órai kezdettel Kovács Erzsi emlékére szól a dal. Fellépnek: Aradszky László, Tilinger Attila, Siliga Miklós, Orosz Nelly. Jegyek elővételben kaphatók 30/6342844 |
2015-01-26 10:17:09 2014. december 5-6-án zajlott a Nemzetközi Bartók Zongoraverseny döntője. Az Óbudai Társaskör méltó színhelye volt ennek a csodálatos eseménynek. Az országból 52 zeneiskola képviseltette magát és voltak versenyzők a határon túliról is. A két napos rendezvény egy hatalmas Bartók ünnepséggé vált. Gyönyörködhettünk a szebbnél-szebb Bartók művekben és a gyerekek lenyűgöző előadásában. Felemelő érzés volt, hogy a karcagi Erkel Ferenc zeneiskolából növendékem,Tóth Luca is bemutathatta műsorát a sok tehetséges fiatal között. Lucának - mivel kis városból érkeztünk - sok szokatlan körülménnyel is meg kellett birkóznia (szigorú szervezési menetrend, kivetítők, hangfelvétel, hosszú várakozás…). Nagyon jól vette az akadályokat, sikerült egy szép előadással megkoronáznia a hosszú, lelkes és sok munkával járó felkészülési folyamatot. Nagyon nagy elismerés illeti a tanítványomat ezért a szép eredményért! Írta: Zbiskó Zolátnné (forrás: altisk-karcag.hu) a képen: Tóth Luca és zongora tanára, Zbiskó Zoltánné |
2015-03-16 14:12:59 Csenki Sándor (1920, Püspökladány – 1945, Dunapataj) A 70 évvel ezelőtt, 1945. január 19-én elhunyt cigánykutatóra és folkloristára emlékezünk. Csenki Sándort a nyelvek iránti érdeklődése és a községben élő cigányokkal való megismerkedése vezette a cigányfolklór kutatásához. Ebben a munkájában a véletlen segítette. Járt a szülői házhoz egy idős cigányasszony, Mari néni. Mesékkel, cigánydalokkal szórakoztatta a családot. Egyszer Mari néni megkérdezte Sándortól: - Mit tanul a fiatalúr? - Latin nyelvet – válaszolta Csenki Sándor. - Á, miért nem tanul cigányul? Az az igazi anyanyelv! – felelte a cigányasszony. Így a 15 fiatalember nekilátott a cigány szokások, mesék, balladák, dalok szövegének összegyűjtéséhez. Füzetekbe írta cigány nyelven a meséket, a dalok szövegét. Később Imre testvérével együtt gyűjtötték az adatokat. A cigányok énekeit Imre lekottázta, Sándor pedig a szövegeket írta le cigány nyelven. Kodály Zoltán, miután tudomást szerzett ezekről az öntevékeny, igen értékes gyűjtésekről, további munkára biztatta a fiatalokat. 1939-1943 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-francia szakán szerzett tanári oklevelet. 1940-től tagja volt a Cigány Tudós Társaságnak. 1942-ben Erdélybe utaztak, és ott is sikerült – igen izgalmas körülmények között – az ottani cigányság körében gyűjtőmunkát végezniük. Egy régi fonográffal sok mindent rögzítettek. Legfontosabb munkája a Kodály Zoltán Emlékkönyvben jelent meg „Népdalgyűjtés a magyarországi cigányok között” címmel. A nagy cigánykutató a második világháború áldozata lett, 1945. január 19-én halt meg Dunapatajon. Gyűjtéseit „Bazsarózsa – 99 cigány népdal” címmel Csenki Imre és Pászti Miklós adta ki 1955-ben. Csenki Sándor kéziratos füzeteit a püspökladányi Karacs Ferenc Múzeum őrzi. (forrás:facebook.com/Karacs-Ferenc-Múzeum-Tagintézmény) |
2015-01-21 08:05:00 Elmúltak a fenyő- és fahéjillatú ünnepek, sőt már a Háromkirályok is rég elballagtak. Akár át is engedhetnénk magunkat a mindennapok robotjának, ha nem következne egy olyan születésnap, amely minden magyar ember számára fontos és kedves dátum.. Nemcsak embereknek van születésnapjuk: 1823-ban, január22-én fejezte be Kölcsey Ferenc a Himnuszt, amelyet mi, magyarok nemzeti imádságunkként tartunk számon, és így is emlegetünk. Évről évre fontos dátum nekünk a Himnusz születésnapja - ilyenkor még többet foglalkozunk vele, mint egyébként: 1989 óta ilyenkor ünnepeljük a Magyar Kultúra napját is. Szüleim már korán, kis óvodás koromban elmagyarázták, hogy amikor a Himnusz megszólal, el kell csendesedni és amíg csak szól, szépen, egyenesen kell állni. Én ezt sokáig úgy mondtam, vigyázva állni – számomra csak így volt értelme a szónak, hiszen a vigyázzállásról csak sokkal később hallottam Az ötvenes-hatvanas években bizony csak igen ritkán csendültek fel e szép dallamok. Emlékszem, az iskolában még „felsős” koromban is az volt az utasítás ünnepélyes alkalmakkor: „most pedig hallgassuk meg a Himnuszt” - persze hanglemezről, és szigorúan csak a zenét. Az ünnepség végén meg úgyis mindig csak az Internacionálé volt a program (a Szózat helyett), s érdekes: ezt aztán már énekelhettük... Jó tanáraink azonban gondoskodtak róla, hogy ne csupán felületesen, hanem alaposan megismerjük és meg is tanuljuk a Himnuszt. Megkövetelték tőlünk, hogy ne csak olvassuk, de értsük is a Kölcsey által felidézett, megrázó képeket "a magyar nép zivataros századaiból". Az csak természetes, hogy kívülről is meg kellett tanulnunk - meg is tanultuk, egy egész életre.. Sokszor megemlékeztem már arról, hogy érettségiig minden vakációt a nagyszüleimnél töltöttem, Gyomán. Csöndes, falusi környezet volt ez, nagyon szerettem nyugalmáért, otthonosságáért. Nem csupán ez volt azonban, amiért olyan jó volt itt lenni, hanem azért a sok hasznos dologért is, amit az itteni, egyszerű parasztemberektől elleshettem, megtanulhattam. Sokszor jöttek hozzánk idősebb – fiatalabb vendégek. Én főleg az idős bácsiknak örültem, mert tőlük nagyon sok érdekes dolgot lehetett hallani. Örömmel és színesen meséltek Doberdóról, Isonzóról, a gáztámadásokról, a futóárkokról, és ki tudja még, miről. Nagyon szerettem ezeket a történeteket már gyerekként is. Egy ilyen alkalommal kérdezte meg tőlem egy nagyon öreg bácsi, hogy tudom-e a nemzet imáját. Meglepő volt a kérdés, mert úgy tudtam, jól ismerem a legfontosabb imádságokat. Ő azonban megelőzött, és látva bizonytalanságomat reszkető hangján elkezdte – a Himnuszt. Miközben énekelte, barázdált arcán patakzott a könny…Mi tagadás, akkor kicsit zavarba jöttem, de ezt a szép jelenetet örökre megjegyeztem, miként azt is: a Himnusz a magyar nemzet imája. Minden vasárnap délelőtt templomba mentünk. Nem mert muszáj volt, nem is érdekből – belső szükséglet volt. Még most is meghatottan gondolok vissza a sok szép egyházi ünnepre, amikor boldogan énekeltük a sok gyönyörű éneket. Aug. 20-án van Szent István király ünnepe. Ilyenkor az oltáron ott pompázott a parasztember legszebb, legnemesebb áldozata, az új kenyér – nemzetiszínű szalaggal átkötve! Ezen az ünnepen -a mise zárásaként- mindig elénekeltük a Himnuszt. Persze, hogy szépen, fegyelmezetten állva, de lopva azért körül tudtam ilyenkor nézni, és amit láttam, sosem felejtem el. Amikor felhangzottak a gyönyörű dallamok, a rengeteg munkában elnyűtt, idős és fiatalabb emberek az imára összefont kezüket még szorosabbra kulcsolták , és az arcokon könnypatak csorgott le – még a férfiakén is. Úgy énekelték a Himnuszt – a magyar nemzet imáját…(Írta: Dr. Hajdú Lajosné Rácz Gabriella) |
2015-01-22 11:51:12 Január 22-ét – a Himnusz születésnapját – a legújabb kori történelem avatta a Magyar Kultúra Napjává. Ez az a nap, amikor főhajtással emlékezhetünk meg legfontosabb közös kincsünkről, amely megkülönböztet bennünket más népektől. Szűkebb pátriánkban, a Nagysárréten is ünnepi programokkal emlékeznek e jeles napon. Püspökladány Kaba Földes |
2015-01-16 13:31:09 A Magyar Kultúra Napját 1989 óta ünnepeljük, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban január 22-én fejezte be a Himnusz kéziratát. Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket. A Nagykunságban is számtalan ünnepséggel tisztelegnek ennek a napnak az emlékére. Karcag Berekfürdő Kisújszállás Kunszentmárton |
2015-01-19 14:58:23 Makoldi Sándor festőművész (a képen) 2015-ben 70 éves. 1945-ben a háború forgatagában Bajorországban született ugyan, de Debrecenben élte le éveit – anyai ágon ide kötődve. Ősei, az ákosi Makoldiak is Debrecenben éltek már ekkor – a Hortobággyal is kapcsolatba kerülve – apja, nagyapja állatorvos lévén. Budapesten folytatta tanulmányait a Képzőművészeti Gimnázium festő szakán, ahonnan hosszú úton (Egerben tanári diplomát, Debrecenben néprajzos képesítést szerezve) tért vissza a cívisvárosba, ahol betiltották első, bemutatkozó kiállítását 1972-ben. 1974-től a Debreceni Tanítóképző Főiskola tanára lett, végig a Művészeti Tanszéken tanított, majd onnan vonult nyugdíjba docensként. Számtalan önálló kiállítása volt azóta, de a régió közös kiállításain is többnyire részt vesz. Az utóbbi időben önálló kiállításai mellett (mint pedagógus) a tanítványokkal közös szereplések és a családi tárlatok is gyakoriak. Művészeti írásai mellett néprajzzal és pedagógia-elmélettel is foglalkozik a szerves vizuális örökség szempontjából, melyeket könyvekben, folyóiratokban publikál. 1977-től tagja a MAOE festő tagozatának, és 1991-től a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének. Festészete tükrözi elméleti munkásságának eredményeit. A kezdetben akadémista és szürrealista táblaképek a szocializmusban a XX. századra jellemző dinamikus, expresszív-nonfiguratív alkotásokká váltak, a nyugatra fordulás időszakára viszont már kialakult a magyarság hagyományaiba illeszkedő jelkép-festészete. A magyar nemzeti hagyományok továbbvitele erősen kolorista, szimbolikus képvilágban, mára anyanyelvi szintű képírásban teljesedett ki. A régi mesterek – mennyezők – filozófiáját vallja. Az immáron több évtizede felvállalt magyar hagyományok tudatos továbbvitele mellett a hasonló vizuális törekvések ösztönzését hivatásos néprajzkutatóként is ügyének tartja. Debrecenben kis csoport gyűlik e törekvések köré (MAG), amatőr és hivatásos alkotókból. Csoportos kiállításai gyermekeivel, tanítványaival, kollégáival, a magyar festészet új irányát jelölik, vidéken is elérhető egyetemességét bizonyítják. A tárlatok szakmai díjai mellett Debrecentől megkapta a Csokonai-díjat, a megyétől a Bocskai-díjat, országos szinten a Magyar Művészetért díjat. 2015. január 21-én, a Magyar Kultúra napjának előestéjén 17:00-kor nyílik Debrecenben újabb műveiből jubileumi tárlata, a DMK Belvárosi Galériájában (Kossuth u. 1.) A kiállítást megnyitja: Pap Gábor művészettörténész. A tárlat megtekinthető: 2015.01.21-2015.02.28-ig.(forrás:debrecenimuvkozpont.hu) Még több Hajdúsági ünnepi program: Balmazújváros Hajdúböszörmény Debrecen Hajdúhadház Hajdúböszörmény |
A J Á N L Ó
www.facebook.com/fenyvespanninyaralo
Kézműves tollak a Tiszából a Tiszáért
Tiszából gyűjtött kupakokból és uszadékfából készít tollakat az abádszalóki Telekes Attila, aki minden eladott darab után támogtja a Tisza megtisztítását.
Web: www.tasysdesign.hu/tollak/
YouTube: youtube.com/@madeintisza-to
Facebook: www.facebook.com/attila.telekes
www.meska.hu/shop/DoridaDesign
www.facebook.com/mazacskakeramia
www.facebook.com/palettamuhely
www.facebook.com/Illatviaszgyertya
FUSZEKLI
Dorinette Műhelye